4. rész

Egy jó 20 perces taxizás után megérkeztünk a reptérre, csak nem is tudtuk, hogy hol kezdjük el őket majd keresni, amikor én megpillantottam Lee-t, aki szintén mintha várt volna valakire. Nem mentem oda, mert nem úgy nézett ki, mint aki józanul is emlékezne rám. Aztán nézelődtem körbe, de mire újra odanéztem azt vettem észre, hogy Berni és Mimi vele beszélgetnek. Elég furcsán néztem, de nem mentem oda, de láttam: én vagyok a téma. Ezt onnan tudtam, hogy Mimi rám mutogatott, majd Berni odajött hozzám, és odarángatott hozzá. Közben a bemondó közölte, hogy a Svédországból közlekedő járatok fél órát késnek. Közben odaértünk Leehez, aki ezt mondta:

Lee: De én ezt a lányt ismerem. – Mimi és Berni erre nagyot lesett.

Mimi: Honnan ismered te őt? – néz rám kérdően.

Kati: Tudod, meséltem… amikor későn jöttem haza…

Mimi: Na ne, őt ápolgattad?

Kati: Aha… - mondtam nagyon zavartan.

Berni: Engem is beleavatnátok?

Kati: Most ebben semmi rossz nincs, hogy segítettem neki, és örülnék, ha túltennéd Mimi rajta magad…

Lee: Igen, tényleg segített nekem, és nálam maradt valamid… - Berni és Mimi elkerekedett szemekkel néztek ránk.

Kati: Igen? Mim maradt nálad?

Lee: Ez – veszi elő a zsebéből és felém nyújtja

Kati: De hát az a karkötőm! – veszem át tőle

Lee: Igen, és el volt szakadva… gondoltam elviszem megcsináltatni, hiszen amúgy sem engedted meg, hogy megháláljam a segítséged.

Kati: Jaj, de rendes vagy – adok neki egy puszit az arcára és utána néma csend következett. Ő is zavarban volt és én is. – Ö… ö… ne haragudj kérlek… - mondom állati vörösen, közben Mimi és Berni félrevonultan sugdolózott:

Mimi: Miért érzem úgy, hogy itt lesz valami?

Berni: Na a megérzéseid…

Mimi: De szerinted összeillenének?

Berni: Hát nem tudom… szerinted? – néznek közbe minket.

Mimi: Nem tudom, én kicsit féltem Katit Lee-től… tudod Lee nem a hűségről híres… hanem a nőbotrányairól.

Berni: De hidd el, Kati tanult annyit az élettől, hogy jobban odafigyel kivel áll össze… tud vigyázni magára.

Mimi: Igaz, de ez nem lényeg, este rajtuk tartjuk a szemünket. – közben visszasétálnak hozzánk.

Kati: Hát ti meg mit sugdolóztatok?

Berni: Mi? Ugyan semmit…

Kati: Aha… amúgy te is vársz valakit? – kérdezem még mindig kicsit zavartan Lee-től.

Lee: Igen, a barátaimat, akik Svédországból jönnek…

Kati: Komolyan? Ez tök jó… mi is svéd csávókat várunk

Mimi: Kati, elfelejtettem mondani, hogy Lee ugyanazokra vár, akikre mi. Ő az az angol srác, aki a 3. Johanékkal együtt.

Berni: Mimi, nem is mondtad még neki?

Mimi: De! Most! – na én ezzel a kijelentéssel elsüllyedtem… és arra gondoltam, hogy ilyen véletlenek nem léteznek… vagy mégis? Közben a hangosbemondó ismételten megszólalt: A Svédországból induló járat megérkezett.

Lee: Ott vannak! – mutat előre ahol két állati jóképű pasi megjelent: Daniel és Johan.

Mimi: Tényleg ők azok! – integet nekik, és a srácok egyből kapcsoltak és elindultak felénk. Mimi és Berni nagyon izgult, hiszen majdnem 1 éve ezt tervezték és most itt vannak.

Johan: Szia Mimi! – ad puszit a szájára, amire Mimi még álmába se gondolt volna.

Mimi: ö...ö… szia… - köszön elvörösödve. – utána mindenki üdvözölve lett és megbeszéltük, hogy egy kicsit pihenünk nálunk ezért taxival visszamentünk haza. A srácok lepakoltak és megbeszéltük az első napi programot:

Mimi: Mit szólnátok, ha egy kicsit elmennénk sétálni, és kipróbálnánk az óriáskereket. Nagyon szép kilátás van belőle, főleg este.

Johan: Ez romantikusan hangzik

Berni: Tényleg jó ötlet a séta is meg minden… főleg ilyen szép májusi napon

Daniel: Bizony, és kicsit megnézhetjük a várost isJ

Kati: Én inkább itthon maradnék… nem érzem jól magam.

Lee erre csak lesütötte a szemét, de nem mondott semmit.

Mimi: Ugye ezt nem mondod komolyan?

Kati: De… fáradt vagyok, és rosszul vagyok. – ami persze nem volt igaz, csak kerülni akartam mindenféle romantikus dolgot…

Mimi. Gyere, beszédem van veled – azzal félre vonultunk. – Miért csinálod ezt? Lee miattad van itt, nem teheted ezt vele. – kezdte el, de nem tudtuk, hogy mindenki hallgatózik, köztük Lee is.

Kati: Én nem teszek vele semmi rosszat, könyörgöm.

Mimi: Ennyire nem tolhatsz ki vele… elárulod még is mi a fene bajod van vele?

Kati: Vele az ég adta egy világon semmi… egyszerűen félek, ennyi!

Mimi: De mitől félsz úgy mellékesen?

Kati: Erről nem akarok beszélni…

Mimi: Látod ez a te bajod! Nem bízol még a saját árnyékodban sem. Nem beszélsz meg semmit senkivel, nem hagyod hogy segítsenek!

Kati: Egyszerű: mert nem is akarom, hogy segítsenek! De ha neked ettől jobb lesz, akkor elmondom: Félek, hogy közel kerülhet hozzám, és félek, hogy beleszerethetek, de én ezt nem akarom, mert megint koppannék, mint eddig. Érted már?

Mimi: Jaj, de butus vagy. Értem hát, de nem kell összejönni vele, meg semmi, de ha miattad itt van, akkor nem hagyhatod, hogy egyedül legyen.

Kati: De látszik nem érted. Tegnap, amikor segítettem neki a sebét ellátni meg mindent, nagyon megtetszett… akármikor látom zavarban vagyok… de félek…

Mimi: De akkor is…

Lee: Hagyd, teljesen igaza van, én csak kihasználom a nőket! – lépett be.

Kati: Én nem ezt mondtam!

Lee: Nem kell magyarázkodni… jobb ha én haza megyek inkább… - indul el, de én az ajtóban elé álltam.

Kati: Azt tudtam, hogy makacs vagy, de hogy ennyire. Miért nem ért engem senki meg? Ennyire nehéz? Én nem mondtam, hogy kihasználod a nőket, de ha esetleg lenne köztünk valami, és egy idő múlva találnál egy szebbet és jobbat nálam, elhagynál érte, és akkor megint úgy vagyunk, hogy koppantam. De ha te menni akarsz ezek után, mert úgy látod nincs igazam, akkor tessék, tudod hol a kijárat…