2. r�sz

Az illet�nek gy�ny�r� szeme volt �s el is mer�ltem a tekintet�ben, am�g �szbe kaptam �s r�sz�ltam:

Kati: K�rem, mondja meg hol lakik, egyre t�bb v�rt vesz�t �s ennek nem lesz j� v�ge – az idegen, aki m�gsem annyira az, nagy nehezen biccentett jobbra egyet – h�t azt hittem messzebb lakik, de j�jj�n seg�tek

Idegen: A kulcs a jobb bels� zsebemben van! – mondta ki, ami nagyon nehezen ment, mivel nagyon gyenge volt m�r.

Kati: Azonnal megkeresem – ny�lok a zseb�be �s egy pillanatra tal�lkozott a tekintet�nk, de szerencs�re megtal�ltam a kulcsot �s elford�tottam a fejem azel�tt, miel�tt elv�r�s�d�k. – megvan, hu mekkora h�z, na ebbe igazodjak ki – �ltetem le a kanap�ra

Idegen: K�sz�n�m – mondta, de kezdett m�g rosszabbul kin�zni.

Kati: Nincs mit, de merre vannak itt a k�tszerek? – k�rdeztem, de mivel ereje nem volt besz�lni, nagyon nehezen felemelte a jobb kez�t �s balra mutatott, ahol nyitva is volt az ajt� �s l�tni lehetett, hogy az a f�rd�. Azonnal bementem �s egy szekr�nyben meg is tal�ltam a k�tszert. – itt is vagyok. Els�nek fert�tlen�teni kell a… h�t ezt nem �rtem. Nem m�ly a v�g�s, de nagyon sok v�rt vesz�tett. Mennyi ideje k�sz�lt m�r �gy?

Idegen: P�r �r�ja…

Kati: Te j� �g, na ki kell az inget gombolni – meg is teszem �s a kez�t elveszem a sebt�l. – most lefert�tlen�tem a sebet, cs�pni fog – mondom neki. Egy nagy vattacsom�ra �nt�ttem egy kis alkoholt, �s nagyon finoman a sebhez tartottam �s tiszt�tgatni kezdtem neki.

Idegen: Szzzzz, nagyon cs�p – t�rt mag�hoz.

Kati: Sajn�lom, de ez elengedhetetlen ahhoz, hogy be is k�ssem a seb�t, f�leg hogy �r�k �ta csavargott �gy – pr�b�lom nyugtatgatni, �s mikorra befejeztem a fert�tlen�t�st, megpr�b�ltam fel�ltetni, hogy egy k�tszerrel k�rbe tudjam tekerni a derek�t. Mikor tekertem k�rbe, elszakadt a kark�t�m, amibe bele volt glavirozva (belev�sve) a nevem, de nem vettem �szre �s a kanap�n landolt. – na meg is voln�nk.

Idegen: Hogyan k�sz�nhetn�m meg?

Kati: Nem kell megk�sz�nni, ezt ak�rki�rt megtettem volnaJ

Idegen: Nagyon kedves l�ny vagy

Kati: K�sz�n�m, de nekem mennem kell. Nagyon k�s� van �s N�v�rem kiny�r, hogy ilyen sok� elvoltam �s biztos agg�dik.

Idegen: Rendben van, kik�s�rem… - pr�b�lt meg felkelni, de nem siker�lt.

Kati: Nem nem, maradjon csak. Pihennie kell, aludja ki mag�t, holnapra jobban �rzi majd mag�t.

Idegen: K�sz�n�m, de ha megk�rhetn�m, tegezzenJ

Kati: Rendben van. Rem�lem, m�g tal�lkozunk.

Idegen: �n is nagyon rem�lem – mosolyodik el.

Kati: H�t akkor, szia! – b�cs�ztam el.

Idegen: Szia! – mondta, �s �n kimentem a h�zb�l �s a sz�m el� tartva a kezemet a csod�lkoz�st�l, �s �gy mentem haz�ig. K�zben az „idegen” eld�lt a kanap�n, �s arra gondolt: „... De bolond vagyok, hisz a nev�t sem k�rdeztem meg” azt�n ahogyan letette maga mell� a karj�t, �rezte, hogy valami b�ki a kez�t. A kez�vel keresni pr�b�lta, hogy mi b�khet �s meg is tal�lta. A kark�t�m volt az. Felemelte �s m�regetni kezdte, de r�gt�n tudta az eny�m. Ahogyan n�zegette, megl�tta, hogy benne van egy n�v: Kati: „…sz�val �gy h�vj�k…” – j�rtak a gondolatok a fej�ben. Ahogyan egyre m�lyebben elgondolkodott, beugrott neki, hogy mintha l�tott volna m�r valahol, de nem volt ideje gondolkodni azon, hogy hol, mert elaludt, a kez�ben a kark�t�mmel. �n 10 perces gyalogl�s ut�n haza �rtem, �s Mimi a fotelban �lve v�rt engem:

Mimi: M�gis merre volt�l?

Kati: Nem fogod elhinni – kezdtem el mes�lni neki a sztorit, de azt nem mondtam el, hogy ki volt az illet�, akin seg�tettem, csak azt, hogy sebes�lt volt �s n�la ell�ttam a sebeit.

Mimi: Tudom, hogy szeretsz seg�teni m�sokon, de az�rt ez sok. �s ha meger�szakolt volna?

Kati: Jaj, te mindj�rt a legrosszabbra gondolsz. Szerinted egy megk�selt ember, aki besz�lni is alig tudott, olyan sok v�rt vesztett, majd pont meg akar er�szakolni engem…

Mimi: De nem az�rt nem tudott besz�lni, hanem mert be volt r�gva!

Kati: K�rlek, ezen ne akarok most veszekedni, az a l�nyeg � is j�l van �s �n is.

Mimi: M�g a jobbik eset! Meg�r�ltem volna, ha bajod esik!

Kati: Ez aranyos t�led, de tudok vigy�zni magamra… �s megvallom neked, ig�z� szemei voltak a sr�cnak.

Mimi: Csak nem tetszik?

Kati: Azt nem mondan�m, de megfogott benne valami, �s �rzem, hogy nemsok�ra ism�t l�tni fogom, �s nagyon v�rom m�r.

Mimi: Az most �gy hangzott, mintha szerelmes lenn�l. De mond csak, a kark�t�d, amit t�lem kapt�l hova lett?

Kati: H�t itt van a kez… TE J� ISTEN! A kark�t�m…

Mimi: Ugye nem hagytad el? – n�zett r�m sz�r�san.

Kati: H�t �n, �szint�n megmondva: nem tudom, hogy hol van. Istenem, az volt a kedvenc kark�t�m…

Mimi: H�t csak volt… felel�tlen vagy!

Kati: Na ezt nem v�rtam volna t�led! Hidd el, el�ker�tem!

Mimi: Na mindegy. Holnap majd megmutatom neked, hogy milyen rucikat vett�nk Bernivel, vettem neked is valamit.

Kati: Komolyan? De ezek ut�n nem f�lsz, hogy azt is elhagyom, mint a nyakl�ncomat?

Mimi: H�t… - mosolyodik el – ha nem pasin�l hagyod el, akkor nem agg�domJ de majd csak holnap adom neked oda. Ink�bb menj pihenj le egy kicsit, nem semmi napod volt, ahogy eln�zem.

Kati: Az biztos… de el�tte lezuhanyozom �s ut�na �lomra hajtom a fejem.

Mimi: Rendben van. A zuhanyz�son t�l vagyok, �gyhogy �n is megyek szuny�lni egyet. L�gy rossz hugic�m. Akkor holnap

Kati: Aludj j�l! – k�sz�ntem el. Felmentem a szob�mba, ledobtam a ruh�im �s elindultam zuhanyozni. Egy darabig csak �ztattam magam, �s egyre csak azon a j�k�p� „idegenen” j�rt az agyam… �s azon, hogy vajon hol hagytam el a kark�t�met. Miut�n megmosakodtam �s lefek�dtem az �gyamba, de �gy �reztem, hogy nem tudok aludni, ez�rt bekapcsoltam a tv-t. Kapcsolgattam a csatorn�k k�z�tt �s megl�ttam azt az „idegent” a tv-ben, ahol �ppen a klipj�t adt�k le, �s a kis sarokban ott volt a neve: Lee Ryan. Miut�n j� volt �t �jra l�tni, m�g ha tv-n is kereszt�l, �lomra hajtottam a fejemet…